Hírváró

Ahol a megbízható hírek születnek

Érdemes-e tévéznie és mik az alternatívák – 1. rész

A televízió az 50-es évek óta az egyik legmeghatározóbb média volt. Népszerűsége egyre inkább hanyatlóban van, az internet térhódítása miatt. Vannak-e előnyei a tévézésnek és mik az alternatívák?

A tévézés hosszú évtizedekig meghatározó szerepet töltött be életünkben. Többségünk napi rutinjának részévé vált a munkából hazatérve néhány percre vagy akár néhány órára leheveredni a kanapéra és élvezni a semmitevés édes érzését, kedvenc műsorunkba vagy a kapcsolgatásba belefeledkezve.

A hirdetők szintén kihasználták ezt a médiumot a reklámfelületek révén, rengeteg forráshoz juttatva ezzel a csatornákat.

Az internet megjelenése azonban fenekestül felforgatta a világot és tartalomnézési szokásainkra is nagy hatással volt. A passzív tevékenység helyét egyre inkább átveszi az aktív kutatás, olvasás és igényeinknek és érdeklődési körünknek megfelelő tartalmak megtekintése.

Önben is felmerülhetett a kérdés: van-e még haszna egyáltalán a televíziózásnak? Időpocsékolás vagy előnye is van? Cikkünk következő pontjai ebben adnak útmutatót.

Időpocsékolás-e a TV-nézés?

Bár főszerkesztőnk, aki néhány méterre ül tőlem, biztosan rosszalja majd e sorokat olvasva, nem bírom ki, hogy ne áruljam el: igen, teljes mértékben az. A televíziózással csak az idejét vesztegeti.

Miért?

Egyrészt nem Önnek célzott tartalmakat követ. A számtalan, akár több száz csatorna között szörfölve egy zombi tudatossági szintjét veszi fel agya. Egy-egy jó riportfilm kivételt jelenthet, ezeket kivéve azonban mivel találkozik? Ezerszer lejátszott, több évtizedes filmek, bugyuta vígjátékok. A királyi – értsd: közszolgálati – adók az éppen kormányon lévő párttól vagy pártoktól függetlenül a propaganda melegágyát jelentik.

A gyakori reklámszünetek szintén bosszantóak lehetnek. Milliószor látott unalmas mosóporreklámok, köhögéscsillapító gyógyszert eladni próbáló hirdetés idegesítő gyerekhanggal, más unalmas TV-műsorokat elénk tálaló műsorajánlók.

Általánosságban elmondható tehát, hogy a modern ember, aki nem hajlandó az idejét vesztegetni, nem, vagy csak igen ritkán hódol a televíziózás bűnös szokásának.

Bűnös?

Igen, bár nem a keresztény vagy egyéb vallások esetén megszokott értelemben. A bűnt önmagával szemben követi el, hiszen ideje véges. Ha ezt a testét és lelkét építő, ezt a nemes célt szolgáló tevékenységek helyett a bamba butulós bámulást választja, bűnt követ el – önmagával szemben.

Nem meglepő tehát, hogy egyre több fiataltól hallani: nem tévézik. És milyen jól teszi!

Melyek hát azok az eszközök, médiumok és tartalmak, melyek átvették a tévézés helyét?

Cikkünk következő,  második részéből megtudhatja!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *